2012. április 19., csütörtök

Bevezető a kiállításomhoz

Magamról, illetve először az iskolai előmenetelemről csupán annyit mondanék, hogy kezdtem az Arany Jánosban. Általános iskola és gimnázium is. Majdan a Testnevelési Főiskolára jártam és lettem testnevelő tanár, amit a 3 hónapos próbaidőn túl már nem gyakoroltam tovább. A TF ideje alatt született lányom, Flóra. Ezután néhány szórakozással teli év jött, ami alatt elkezdtem járni rajziskolákba, először a Postásba, majd az MS Mesterbe ... de őszintén megvallva, nem vettem túl komolyan: inkább a társaság, barátok kedvéért jártam. A barátok felvételiztek különböző művészeti főiskolákra, egyetemekre és én sem akartam kilógni a sorból, így én is beadtam Egerbe és az Iparra a jelentkezésemet. Eger érdekelt volna inkább, de ott az első fordulóban kiszórtak, az Ipar videó szakára meg felvettek. Úgy megijedtem ettől, hogy rögvest évhalasztást kértem, amit meg is kaptam és kimentem Angliába, ahol nekiálltam rajzolni tanulni, most már valamelyest komolyabban. Az Iparon a második év után átjelentkeztem az Animáció szakra. Ott végeztem, diplomáztam elég problematikusan. Ezután kb. 8 év munka következett, sok helyen - sok mindent csináltam, érdekeset, unalmasat, de szinte mind robotmunka volt.

2008. április elsején megfogadtam, hogy nem dolgozom tovább a TV2-ben. Akkortájt kezdtem el végre szabadon rajzolni, ritkábban festeni is. Tussal és ceruzával kezdtem, majd próbáltam olajjal és akrillal is, de volt pasztell is, olajkréta is, színes-ceruza, zsírkréta, festék-pigmentek, szén, akvarell, egyszóval ami a kezem ügyébe került, illetve amim otthon volt. Nem félek az anyagoktól és még sokat szeretnék kísérletezni velük. Tudom magamról, hogy már szinte terapetikus módon fontos nekem ez a fajta tevékenykedés. Játék, kísérletezés, szórakozás és egyben komoly, fáradtságos, gyötrő munka, megoldásra váró feladat is. Szeretek absztrahálni, vakon halászni, rejtvényekbe vagy pókhálókba keveredni, tapogatózni a sötétben, véletlenül ráakadni valamire… Én nem tudok és nem is szándékozom realista módon rajzolni, egyszerűen csak rajzolni szeretnék, szabadon, kísérletezve és minél többet festeni, szobrászkodni, faragni, varrni, szőni, kötni, mindent, amit csak a két kezemmel tehetek.

Most olvastam egy idézetet Szent Ágostontól: „si enim fallor sum”, ami körülbelül annyit jelent, hogy: „tévedek, tehát vagyok”. Én a természetet tartom a legnagyobb és legtökéletesebb alkotónak, csodálom tehetségét, őt szeretném tanítómnak felkérni, vele akarom felvenni a versenyt, ami verseny tudom, alapjában kudarcra van ítélve, de ez engem csöppet sem aggaszt, inkább felemel és boldogsággal tölt el.

Azt, hogy most itt megmutatkozhatom, Somogyi Ádámnak és családjának köszönhetem. Köszönöm. De másoknak is köszönettel tartozom, nem is kevéssel, kezdve szüleimnek, akik ha nem támogatják nagyobbik fiúkat, akkor nem tölthettem volna ezt az elmúlt 3 évet azzal, amivel szerettem volna. Köszönöm nektek. Nagymamámnak Nagyanyónak is köszönöm, mert ő oltotta belém e tevékenység szeretetét, gyermekkorom példaképe volt ő és maradt mind a mai napig. Köszönöm Nagyanyó. Még nagyon sok mindenkinek tartozom köszönettel, a felsorolásukba most nem kezdek bele. Köszönöm mindannyiotóknak! Nagy bajban van ma a világ és vele egyetemben az ember is, kizárólag csak saját magát okolhatja emiatt, nincs értelme ujjal másokra, másra mutogatni. Nagy öröm lenne a számomra, ha segíthetnék valamiben is rajta, rajtuk, akárkin, valakin. Tenni, tevékenykedni akarok, ha lehet még sokáig, tanulni, hogy jobb, több legyek, és ezzel többet, jobbat adhassak. Élni akarok és életet akarok magam körül, örömöt szeretnék látni és szeretetben együtt levő embereket, akik egymáson segítenek, és ezzel automatikusan segítenek magukon is. A világ, a természet, az ember alapjában véve jó, csak vannak dolgok, öncélú szándékok, amik eltorzítják, szépségét, elveszik őszinteségét. Nem jó ezeket látni és ezért tenni kell ellenükre.

Lányi Tamás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése