2012. április 19., csütörtök
Huszka Nóra üzenete
Kedves barátok, érdeklődők, mindenki, aki a mai estéjét ránk szánta!
Mikor fogalmazni kezdtem, mivel is nyithatnánk meg ezt a kivételes kiállítást, József Attila egyik verse jutott az eszembe, ezzel kezdem rögtön.
Csak az olvassa versemet,
ki ismer és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent,
emberi formáiban a csend
s szívében néha elidőz
a tigris és a szelíd őz.
Azért találom nagyon ideillőnek, mert Tamás művészete egy nagyon intim belső világról árulkodik. Mikor először találkoztam a munkáival, ezt a világot egy miniatürizált és önként választott pokolként láttam, pontosan a kisméretű grafit munkái hatásaként. Ez egy pókhálószerű, bonyolult és hideg rendszernek tetszett, mikor viszont harmadik-negyedik pillantásra átváltozott valami egészen mássá – úgy mondanám, hogy ez egy indákkal és repkénnyel benőtt csodaország. A vonalak mögött hirtelen dinamikával és érzelmi töltettel mozgó megfoghatatlan alakok bukkantak fel, és egyre több gondolatot csaltak ki belőlem ezek a direkt útvesztőként felépített munkák.
Végül megismerhettem, hogyan dolgozik művészünk más anyagokkal, más anyagokra, festékkel és a technikákat olyan szabadsággal használva, ahogy – és ezt a lehető legnagyobb tisztelettel mondom – azt az ősember tudta, ösztönösen kísérletezve egyetlen céllal: a művészet és az alkotás öröme. A gondolkodás és kreativitás ünneplése.
Kifejezni valamit, ami megkockáztatom, hogy még Tamásban sem fogalmazódott meg, amikor elkezdte a képeit szenvedélyes és ihletett, vagy éppen meddő magányban csiszolgatni, papírra vetni. Mert Tamás képi világa erősen absztrakt. Nem ordítja az arcomba a véleményét, csak sejteti, néha elrejti. Van, hogy az az érzésem, megrohasztja őket, vagyis a természetes elmúlásnak teszi ki.
Figyeljenek és vigyázzanak, mert a képek őszinték, mivel nem elsősorban közönségnek készültek.
A válogatásról annyit tudok mondani, hogy abszolút intuitíve voltam velük kapcsolatban, ami egy személyes kötődést eredményezett. Nem hezitáltam a szelektálás során, határozottan kommunikáltak felém azok a képek, amik most itt vannak, amik most itt akartak lenni. Jó munkát végeztünk. Remélem ezt Önök is így élik majd át.
Annyit kívánok a mai estére, hogy adjanak maguknak időt és ne várjanak el semmit a művektől. Egyszerűen legyenek hálásak értük, hogy megszülethettek és annyi év után végre oda kerültek, ahova el kellett jutniuk: az Önök szeme és lelke elé.
Bocsássanak meg, hogy az üzenetem ilyen szubjektív. Ne hallgassanak rám, alkossák meg a saját gondolataikat róluk!
Nagyon gratulálok Tamás!!!
Üdvözlettel,
Nóra
Berlin, 2012. április 11.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése